Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NARUTO- péntek13

Péntek 13

Párosítás: SasuSaku

 

Csütörtök reggel volt. Naruto, Sasuke, és Sakura a hídon találkoztak volna, Kakashi jouninnal, ha az el nem téved ismét az élet ösvényein. Szerencsére, csupán pár órás késéssel meg tudták kezdeni az edzést. Jól lefáradtak, majd mikor végeztek, Kakashi komolyan hozzájuk fordult:

- A holnapi edzés elmarad.

- Hurrá! Hurrá!- tombolt Naruto.

- De hát miért?- kérdezte Sakura.

- Küldetésre megyek. - sóhajtotta szomorúan Kakashi.

- Sensei, a holnapi napon a falu nem oszt ki küldetéseket. Péntek 13-án…- értetlenkedett a lány.

- Az igazat megvallva, ez magánakció. Akkor kell lesújtani, mikor az ellenség a legkevésbé számít rá. Ez a péntek 13-a pedig csak egy ostoba babona… De sajna egyedül kell mennem, mert senki nem ér rá segíteni.

- Vagy csak nem akarnak ráérni. – mondta rosszmájúan Sasuke. De az igazat megvallva volt benne némi igazság, ezt mindenki érezte.

- Majd mi segítünk!- ajánlkozott Naruto lelkesen.

- Nem, sajnálom! Ez túl veszélyes nektek. Orochimaru nem kezdő.

- Vállaljuk a kockázatot! Lehet, hogy nem vagyunk olyan erősek, de nem mehet egyedül! Nem engedjük!- lelkesedett fel Sakura is.

- Hát… ha Sasuke is benne van…- Sasuke bólintott-akkor rendben. De csak is a saját felelősségetekre. Holnap reggel 8-kor itt találkozunk. Hosszú útra készüljetek, a Hangfaluba megyünk. – fejezte be Kakashi mondókáját.

- Yuppi!!!^^- ujjongott Naruto –Végre egy komoly feladat!- de ezt már Kakashi nem is hallotta, mert messze járt, egy bizonyos sziklánál…egy bizonyos valaki miatt… Sasuke is angolosan távozott, a maga hűvös és nyugodt stílusában, Sakura nagy bánatára. A lány ugyanis abban reménykedett, hogy Sasuke hazakíséri. „ÉBRESZTŐ! Ez itt a valóság kislány! A holnapi napon viszont bizonyíthatod, hogy méltó vagy hozzá! Ne hozz szégyent Sasukére!”- dorgálta belső hangja. De ekkor egy hang a háta mögül belezavart a fejébe:

- Őőő… Sakura… hazakísérhetlek?- próbálkozott Naruto.

- Inkább ne. - rázta le hűvösen a lány, majd mindketten orrukat lógatva (a viszonzatlan szerelem miatt) hazaballagtak.

Másnap reggel a helyzet fontosságát jelezvén Kakashi és Naruto is pontosan érkezett. A sensei a tanítványaihoz fordult:

- Ha nem vagytok biztosak benne, még visszafordulhattok. Tudnotok kell, hogy csupán már az is hogy eljöttetek, sokat jelent nekem. Jó csapat vagytok, mert nemcsak egymást, de még a tanárotokat sem hagyjátok cserben. Büszke vagyok rátok.

- Fúúú! Ez most egy dicséret volt? Ritka pillanat… ezt nagy, piros betűkkel kell felírni a naptárba…- pimaszkodott Naruto.

- Induljunk is, mert mint már mondtam, hosszú az út. - szólt Kakashi. Sima útjuk volt, a sensei igazat mondott, mert egy ellenséges ninjával sem találkoztak. Valószínű, hogy Orochimaru sem számít senkire ezen a napon. A nap éppen nyugovóra tért mikor beértek a Hangfaluba. Kakashi hirtelen megtorpant. Feszült figyelem… talán veszély közeleg?ellenséges ninja?

Kakashi elindult az utca balján lévő kocsma felé.

- Nem ez a legalkalmasabb idő az ivásra, sensei! Most jobb lenne józannak maradnia!- berzenkedett Sakura. A férfi erre mosolyogva visszanézett a válla fölött^^:

- Nem inni megyek, Sakura. Információt szívok magamba… no meg egy kis cigifüstöt. - azzal bement. A lány fülig pirult zavarában, hogy félreértette a szituációt. Sasuke ismét elővette az ”én vagyok a világ legmenőbb pasija” pózt, hátát a kocsma falának vetette, és karba tett kézzel nagy komolyan maga elé meredt. Sakura a kocsmával szemközti padra telepedett, de balszerencséjére mellette még maradt elég hely Narutonak is, aki olyan sebességgel csapott le erre, mintha ezen a kihalt utcán rajta kívül tömegek versengnének Sakura kegyeiért. A nap már lement, a sötét utca teljesen néptelen volt. A kocsmában úgy tűnt a tetőfokára hágott a hangulat. A zenét lassan szóváltások, és verekedés zaja nyomta el, aztán hangos üvegcsörömpölés… Egy fickó kirepült az ablakon, közvetlenül Sasuke bal oldalán ért földet. A fiú teste rezdüléstelen maradt, még egy arcizma sem rezdült.

- Nem kéne bemennünk?- aggódott Sakura.

- Fölösleges. Kakashi tud vigyázni magára. - felelte higgadtan a fiú. És valóban felesleges lett volna, mert a sensei már jött is kifelé. Csak épp nem az ajtón, hanem nagy csörömpöléssel a másik ablakon át. Íves röppályája Sasuke jobbján ért véget.

- Sensei!- kiáltották kórusban mind a hárman, és odafutottak felsegíteni. Amikor viszont talpra állították ördögi vigyor jelent meg maszkkal fedett arcán. Majd éles, és hideg kacajt hallatott. Erre mind hátrahőköltek tőle.

- Maga nem Kakashi sensei! Ki maga?- kérdezte dühösen Naruto. Sasuke rögtön pislogott egyet, és máris sharingannal szemlélhette az eseményeket.

- A nevem Orochimaru. – mondta, immár saját visszataszító alakjában. Hirtelen kinyújtotta hosszú, visszataszító nyelvét, és Sasuke köré csavarta. Pár centire megemelte vele a fiút.

- Finthi. – mondta pöszén, miközben megnyalta a fiú arcát.

- Azonnal engedd el, te…- dühöngött Sakura, ám a mondatát már nem tudta befejezni, mert két démonszél shuriken jelent meg a semmiből. Két oldalról vették célba Orochimaru nyelvét, így muszáj volt elengednie a fiút, ha nem akart örökre pösze maradni. Visszavonta hát nyelvét szájába. Ekkor Kakashi hangját hallották:

- Úgy volt, hogy ti kísértek engem, nem én titeket.

Körbenéztek, és senseijük az egyik háztetőn pillantották meg.

- Egy pillanat!- szólt közbe Orochimaru - Sakura, van egy meglepetésem számodra… Hozzátok őket!- parancsolt szolgáira, akik egy másik ház tetején álltak, és két foglyot vezettek elő. A nyakukhoz egy-egy kunai kést szorítottak.

- Ne!- sikoltott fel Sakura –Apa! Anya!- kiáltott kétségbeesetten.

- A szülei?- kérdezte Sasuke meglepetten.

- Úgy bizony. És ha Sakura nem szeretne hozzátok hasonlóan árva lenni, azt teszi, amit mondok! Öld meg őket!- fordult a lány felé gonoszul mosolyogva. Sakura halkan sírva fakadt tehetetlenségében.

- Sensei…- kezdte a lány remegő hangon, de Kakashi közbevágott:

- Nem tudom, mit mondhatnék Sakura. Sem nekem, sem Sasukénak, sem pedig Narutonak nincs családja. Nincs senki, aki közel állna hozzánk, senki, akivel zsarolhatna. Megkereste a leggyengébb láncszemet.

- Egy csapat csak annyira erős, mint amennyire a leggyengébb tagja. Ezt igazán tudhatnád Kakashi. - mondta gonoszul. Kakashi erre felfedte sharinganját, támadásra készült.

- Csak ne olyan hevesen! Sakura! Használd ellenük a ketrec jutsut!- parancsolta Orochimaru.

- Milyen jutsut?- kérdezte a lány.

- Lehet, hogy nem is tudtad, de benned is van kekkei genkai. Ez a jutsu a te családodban öröklődik, és mint ilyen, nem lehet legyőzni. Mostantól pedig engem szólíts senseinek, ne ezt a csapnivaló amatőrt!

- Azt már nem! Soha nem ismerem el tanítómnak, és soha nem fogom annyira tisztelni, hogy senseinek szólítsam. Nem fordulok a barátaim ellen!- tiltakozott kétségbeesetten, könnyeivel küszködve.

- Ha azt akarod, hogy a szüleid halála a te lelkeden száradjon… Választanod kell: család vagy csapat!

Sakura sötéten lehajtotta a fejét. Agyában ezer gondolat cikázott. Oldalra fordult, és meglátta a jobbján álló fiúkat. Naruto állt hozzá közelebb. Látta a fiú szép kék szemeiben a riadtságot, a félelmet. A félelmet attól, hogy elvesztheti őt. Majd Sasuke tekintetével találkozott. A fiú hitetlenkedve nézett vissza rá, sharinganja félelmetes volt, Sakura megriadt tőle. Sasuke ellen… egy küzdelemben… Sasuke (nyilván a hipnotikus szem miatt, ami gondolatokat olvas) megsejtette, mi jár a lány fejében, és jó szándéka jeléül elrejtette varázsszemét egy bíztató pislogással. Kakashi viszont csak állt… lehajtott fejjel… a földet bámulta. Nyilván őt is elgondolkodtatta a helyzet. Sakura nehéz döntést hozott:

- Ketrec jutsu!- kiáltotta elszántan. Mindenki meglepetésére nem a ”jófiúk” kerültek ketrecbe, hanem Orochimaru.

- Nem gondoltad komolyan, hogy hagyom magam ugye?!- gúnyolódott mosolyogva, pedig meg sem bírt mozdulni, mert a ketrecen belül sem volt képes a helyváltoztatásra.

- Jééé… Ez így működik? És miről beszél? Hiszen csapdába ejtettem!- mondta diadalmasan Sakura.

- Nem, dehogy! Én ejtettelek csapdába téged! Ilyen hamar elfelejtetted a szüleid? Ha történik velem valami, ők azonnal meghalnak. Ne húzd tovább az időt… Tedd meg végre!- szólt ridegen a fogoly.

Sakura ismét sírva fakadt. Mintha jeges villám csapott volna belé. Tudta, ezt már nem kerülheti el. Feloldotta Orochimaru körül a jutsut.

- Igenis… sensei. - mondta annyi undorral amennyi csak ebbe a két szóba fért. Három ketrec fonódott Kakashi, Sasuke, és Naruto köré. Szegények moccanni sem tudtak. Sakura sírt mikor megtette, végig sírt. Tekintetéből sugárzott az elszántság. Talán életében először, megkeményítette a szívét, igazi, kegyetlen shinobiként. Kunai késért nyúlt, elővett kettőt.

- Én nem akarom…- mondta remegő hangon. Aztán elhajította a késeket… a ketrec megszűnt…

Kakashi sensei halkan felnyögött, aztán térdre rogyott. Hasához kapott, ömlött belőle a vér. Felnézett Sakurára, majd oldalra dőlt és nem kelt fel többé. Sakura lelkében vihar tombolt. Elkezdte, már nem fordulhat vissza. A lány most Sasuke felé fordult, feloldotta a ketrecet. A fiú meg sem próbált védekezni. Sakura előkapott három kést, és elhajította őket. Bár szörnyű lelkiállapotban volt, de egyik fegyver sem tévesztett célt. Sasuke felszögeződött a kocsma falára. Teste látszólag élettelen volt, mégis felemelte fejét:

- Sakura… szeretlek. – ezek voltak utolsó szavai. Feje lecsuklott, teste úgy lógott a falon, mint egy darab hús. Sakura úgy érezte, mintha a szívét tépték volna ki. Szinte elviselhetetlen dühöt, és kínt érzett. Gyorsan túl akart esni Naruton is, elővett még egy kést, feloldotta a ketrecet, célzott, és elhajította. Látta Naruto riadt tekintetét. Szegény fiú… végignézte Kakashi és Sasuke halálát, most pedig tudta, hogy ő jön, de nem haragudott a lányra. Ugyanúgy ahogy mestere 5 perce most ő is felnyögött, és térdre rogyott.

- Sajnálom…- mondta Sakura sírva.

- Én sajnálom, hogy olyan idegesítő voltam. Úgy tűnik, mégsem leszek Hokage. – majd kilehelte lelkét, előredőlt és nem mozdult többet.

- Szép volt! És az a szerelmi vallomás…- dicsérte meg Orochimaru. A férfi ezután bólintott. Sakura először azt hitte neki szól, de rájött, hogy valójában a háta mögött álló Tayuyának címezték. Már túl késő volt reagálni! Éles szúrást érzett… éles fájdalom… Tayuya ledöfte. Hasra esett, és elterült a földön. A külvilág zajait csak tompán érzékelte, szülei utolsó sikolyát mégis tisztán hallotta. Aztán Orochimaru lehajolt hozzá, és a fülébe suttogott:

- Rossz döntés volt! Ha a barátaidat választod, még mindig élnének… és talán még engem is legyőztetek volna… De most már mindegy, tudtam, hogy az érzelmeidre hallgatsz majd. Mit is várt Kakashi egy érzelgős kislánytól?!

Hosszú nyelvével búcsúzóul megnyalta még a haldokló lány arcát, majd felállt. Szavai,(és igen irritáló nyelve) még nagyobb dühöt ébresztettek a szegénykében. Tehetetlenségében, utolsó erejével még megfogta Orochimaru lábát, és maga mellé rántotta a földre. A férfit eléggé felbosszantotta. Felállt, majd akkorát rúgott a lányba, hogy csak úgy nyekkent.

- Sensei… végezzek vele?- kérdezte Tayuya.

- Nem kell. Már úgysem húzza sokáig. Had szenvedjen…- azzal otthagyták.

Eleredt az eső, tökéletesen szemléltetve a hangulatot. Sakura meg akart halni. Szomjazta a halált. Szidta azt a szerencsétlent, aki leszúrta, hogy miért nem tudta kicsit mélyebbre nyomni azt a kést. Szidta Orochimarut amiért az nem engedte, hogy végezzenek vele. De legfőképpen magát okolta mindenért. Miért nincs most elég ereje felkelni, kivenni a hátából a kést, és szíven szúrni vele magát? Mert olyan szerencsétlen, hogy még erre is képtelen! Erre a gondolatra még jobban esett az eső. Na tessék! Égi jel… itt a vége! Érezte a hideg esőcseppeket a hátán. Mintha csak azért küldték volna (a fiúk bosszúból) odafentről az esőt, hogy sebét marja. Lehunyta szemét… fényt látott. Egy virágos réten találta magát. Az ég gyönyörű kék, sehol egy felhő. Melegség, és határtalan boldogság öntötte el, nem is tudta pontosan miért. Meglátta a távolban a Narutot, Kakashit, és szüleit. Vidáman integettek neki a rét túloldaláról.„Egy pillanat! Hol van Sasuke? Valami itt nem kóser!” Egyre közeledett a többiek felé, pedig egy lépést sem tett. Lenézett lábaira… lebegett. Ekkor tudatosult benne:„Lehet, hogy meghaltam?!”Hirtelen egy nedves, hideg dolgot érzett a hátán. Valaki rátette a kezét. Megfordult, de senkit sem látott. Aztán hallotta, hogy valaki szólongatja:

- Sakura! Sakura! Ne tedd ezt velem… nem hagyhatsz itt… kérlek, ne menj el!– erre a lány elkezdett visszafelé rohanni, bele a sötét semmibe. Sajnos ez a ”lebegő folyam” ami eddig sodorta egyirányú volt. Alig haladt valamit, de nem adta fel, a végkimerülésig rohant. Aztán… újra a hátába hasított az éles fájdalom, érezte a hideg esőt, és egy új dolgot is… meleg leheletet az arcában. Kinyitotta szemeit, és meglátta a síró Sasukét. A fiú még élt, utolsó erejével odakúszott hozzá.

- Sasuke…- suttogta elhaló hangon. A fiú kinyitotta szemét, és Sakurára nézett. Tekintete meglepett, és megkönnyebbült volt egyszerre. Volt benne valami féltő gondoskodás is.

- Már azt hittem…- mondta könnyes szemmel. Az ő hangján is hallatszott, hogy elég gyenge.

- Én is azt hittem…- válaszolt Sakura.

- Nem találtál el létfontosságú pontot…- nyugtatta Sasuke

- Pedig azokra céloztam, csak… zavart voltam… nem tudtam koncentrálni. Könyörgöm, bocsáss meg nekem. - mondta sírva. Sasuke erre nem szólt semmit, közelebb húzódott hozzá, és megcsókolta.

10 év múlva…

- Gratulálok, kisfiúk!- mondta az orvos, azzal átnyújtotta az ikreket Sakurának.

- Nézd Sasuke! Milyen édesek!- mondta meghatódva, miközben a karjában tartotta őket.

- És milyen erősek!- mondta az újdonsült apuka, akinek ujját a kisebbik máris megszorongatta. Mindkét csöppségnek ébenfekete haja, és helyes kis arcocskája volt, de az egyiküknek kékebb volt a szeme.

- Óh istenem! Az ő szeme félig sharingan!- kiáltott fel Sakura.

- Tényleg!- nézte meg alaposabban Sasuke is a pár perccel idősebbiket.

- Hívhatnánk Kakashinak, a sensei emlékére…- csordult le egy könny a lány arcán a fájdalmas emlékek miatt. Sasuke letörölte a könnyét, majd azt mondta:

-Ő pedig lehetne Naruto. - vette karjába a kisebbik fiút - Akinek ilyen szép kék szeme van, és ilyen erős, az egy nap biztosan Hokage lesz…

 

Cikkek

Péntek 13 -NARUTO

2011.08.01

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: NARUTO- péntek13 | Fényképek: Naruto!!! :) | Hozzászólások: 10
 

 


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< December / 2019 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 140278
Hónap: 3494
Nap: 147